Bauer Sándor

 

A kora-nyarat idéző, verőfényes 2012. március 18-ai vasárnap délelőttön több százan gyűltek össze a józsefvárosi Mátyás téren, néhai Bauer Sándor szobrának felavatásán.

Kocsis Máté, Józsefváros polgármestere, egy idézettel kezdte köszöntő beszédét: „Eszme nélkül nem él, csak létezik az ember”. Ezt a gondolatot a hős fiatalember vetette papírra, abban a búcsúlevelében, amelyet osztálytársainak írt.

Bauer Sándor 1969. január 20-án, dél körül hagyta el Üllői úti otthonukat. Villamosra szállt, amely a Kálvin tér felé tartott. Táskájában üvegeket vitt, de azt senki nem sejthette, hogy abban nem italok, hanem benzin található. Amikor megérkezett a Nemzeti Múzeumhoz, felment a lépcsőn, magára öntötte és meggyújtotta. A megdöbbent ott sétálgató diákok odaszaladtak hozzá, hogy segítsenek. Nekik mondta, hogy a tettét saját elhatározásából követte el - tiltakozásul a szovjet megszállás és diktatúra ellen. „A cseh testvér is megtette” – mondta. A korabeli rendőrség egyszerű öngyilkosságnak állította be ön-életáldozatát, pszichopatának bélyegezték, dossziéja a „Fáklyás-ügy” elnevezést kapta.

• Tavaly január 20-án, a Nemzeti Múzeum lépcsője előtt megígértük önöknek, hogy szobrot állítunk a mártírhalált halt munkásruhás, bakancsos fiúnak. Íme, itt állunk, és várjuk a percet, hogy lelepleződjék a szobor! Köszönet a családnak érte! – Jelentette ki befejezésül Kocsis Máté.

A köszönet leginkább Vácz Gyulának, Bauer Sándor nagybátyjának szólt, aki Zürichből történt hazatelepülése után pár évvel, 2004-ben határozta el, hogy szobrot állíttat hős unokaöccsének, vállalva ennek minden anyagi terhét. Ám nem volt könnyű megtalálni a helyet. 2008-ban vette fel a kapcsolatot Józsefvárossal, amelynek közgyűlése novemberben döntött a szobor befogadásáról.

Bauer Sándor és Jan Palach

László Tamás, a XV. kerület polgármestere is megemlékezett Bauer Sándorról. Ugyanis földi maradványait a Rákospalotai Köztemetőben helyezték örök nyugalomra. De míg példaképe, Jan Palach – aki négy nappal korábban, a prágai Vencel téren gyújtotta fel magát, tiltakozásul a szovjet megszállás ellen - , temetésén nyolcszázezer ember vett részt, addig Bauer Sándort csak néhány ember, a szűk család búcsúztathatta, rendőri felügyelet mellett. Emlékező beszédében László Tamás összevetette a két ifjú ön-áldozatát követő történéseket. Hangsúlyozta:

• A boldogság titka a szabadság. A szabadság titka pedig a bátorság – fogalmazott

László Tamás. – Ez Periklész mondata majd két és fél ezer évvel ezelőttről. Ez a fiatalember, hogy boldog volt-e, azt nem tudom. De hogy szabad volt, hogy bátor volt, azt biztosan lehet tudni.

Ezt követően Döbrentei Kornél adta elő Fáklya című, felkavaró-megrázó költeményét, amelyet Bauer Sándor emlékére írt.

Fáklya a jövő nemzedéknek

A rendezvény fővédnöke Szájer József, Európa parlamenti képviselő így kezdte avató beszédét:

• Bauer Sándor kisgyermekként élte át 1956 szörnyűségeit, mikor a szovjet csapatok szétlőtték Kacsóh Pongrác úti otthonukat, megszenvedte a kommunizmus korrupt világát, már a felvételikor. Társadalmi felelőssége már egészen korán megmutatkozott, a kommunizmussal való elégedetlenségét soha sem rejtette véka alá. Ifjúsági klubot alakított házuk pincéjében. Nyíltan hirdette rendszerellenes szemléletét, és fegyveres felkelésre buzdított. Az ellenállás, a szabadság nevében megnyilvánuló szavak azok, amiktől egy ilyen hatalmas rendszer megijed.

Hozzátette, hogy a hamisítás, az igazságért való küzdelem nem ért véget, mert ma is vannak olyanok, akik megpróbálják jelentéktelenné tenni a mártír emlékét. Bauer Sándor tisztában volt azzal, hogy tettével nem fogja megváltoztatni a rendszert, de tudta – Szájer József szavai szerint -, cselekedete egy jelzés, világító fáklya nekünk, a jövő nemzedékeinek, az akkor élő embereknek: sosem szabad belenyugodni abba, hogy egy diktatórikus rendszerben éljünk.

Úgy ítélte meg: az égő áldozat igenis képes megváltoztatni a világot, irányt mutatni, és a kevésbé bátraknak bátorságot adni. Bauer Sándoron átgázolt a kommunista rendszer, de ne hagyjuk, hogy tette feledésbe merüljön! – zárta avató beszédét.

Nagy reményekkel és nagy kudarcokkal eltelt nyolc esztendő után – ami alatt a nagy-báty az elhatározását megvalósítani próbálta -, végre elérkezett az ünnepélyes pillanat: Vácz Gyula és Szájer József leleplezték – a jelenlévők tapsa közepette - néhai Bauer Sándor szobrát, Hargitai Ottó alkotását.

A szobor talapzatán két idézet olvasható. Az egyik szüleinek írt búcsúlevelében olvasható:

„Szeretnék élni, de most szénné égett holttestemre van szüksége a Nemzetnek.”

A másik idézet Döbrentei Kornél: Fáklya című költeményéből való:

Emléklapot kaptak

Dr. Szájer József, az Európa Parlament képviselője, néhai Bauer Sándor emlékének ápolásáért, amit 2001. október 17-én, a Nemzeti Múzeum lépcsőjénél állított emléktábla avatásával indított el;

Dr. Kocsis Máté, Józsefváros polgármestere, néhai Bauer Sándor emlékének felkarolása, szobrának befogadása érdekében tett határozott fellépéseiért;

Soós György, Józsefváros Önkormányzata Városgazdálkodási- és Pénzügyi Bizottságának elnöke, néhai Bauer Sándor emlékének gondozása érdekében kifejtett hathatós tevékenységéért;

Dobai Miklós, aki a Horthy Miklós Társaság elnökeként 1998 óta fáradhatatlanul küzdött néhai Bauer Sándor emlékének ápolásáért, és elérte sírhelyének nemzeti emlékhellyé nyilvánítását;

Döbrentei Kornél Alternatív Kossuth-díjjal, Balassi Emlékkarddal kitüntetett költő, néhai Bauer Sándor emlékének ébrentartásáért, amit Fáklya című költeményével indított el;

Hargitai Ottó szobrász, néhai Bauer Sándor lelkiségét hűen tükröző szobrának megalkotásáért;

Fernezelyi Gergely, az építészet tudományának doktora, néhai Bauer Sándor szobra posztamensének, újszerű, egyedi megtervezéséért;

Vennes Aranka szerkesztő-riporter, a Magyar Rádió Vasárnapi Újság című műsorában elhangzott, néhai Bauer Sándorról szóló riportjaiért, szobrának felállításában kifejtett tevékenységéért.

Ezek után Vácz Gyula a következőket mondta:

• Én ezt a szobrot Józsefvárosnak ajándékozom – mondotta ezek után Vácz Gyula.
  - Kérem, fogadják olyan szeretettel, mint ahogy én adom!

A szoboravató ünnepség zárásaként elhelyezték az emlékezés koszorúit és virágait a szobor talapzatánál:

Koszorúzók

• Vácz Gyula, az adományozó,
• Szájer József Európa parlamenti képviselő,
• Kocsis Máté, Józsefváros polgármestere,
• Dégi András, a Magyar Politikai Foglyok Szövetségének országos elnöke és Németh Árpádné elnökhelyettes,
• Tasnády Hajnal és Hajdú Lajos a Horthy Miklós Társaság  nevében,
• Pályi Gyula, Dunabogdány polgármestere, Knáb Mihály és
• Fehérvári Anna önkormányzati képviselők,
• Vácz Szilvia hozzátartozó,
• Schrötter Tibor, az ’56-os Rabparlament elnöke.

 

Bauer Sándor 2012. február 28-án lett volna 60 éves.

 

Az ünnepségen közreműködött a Dunabogdányi Rézfúvós Kvintett.

 

Részletek a rendőrségi jegyzőkönyvekből

Két barátjával, Sabján Miklóssal és Berger Istvánnal rendszeres megbeszélte a napi politikai történéseket. Politikai beállítódását ők is és a többi megkérdezett is egyöntetűen szovjetellenesnek titulálta. Határozott véleménnyel bírt Szovjetunióról, a szovjet csapatok magyarországi tartózkodásáról, a Kádár-kormányról, valamint Csehszlovákia 1968-as megszállásában való magyar részvételről.

A kihallgatottak Bauer politikai meggyőződését firtató kérdésekre válaszképpen elmondták, hogy nézete szerint a Szovjetunió, mely „egy agyaglábon álló birodalom, úgy lopkodták össze kisebb államoktól, nem felszabadította Magyarországot, hanem lerohanta”, s Magyarországot és a kisebb szocialista országokat elnyomja.

(…)

A Szovjetunió és a kisebb szocialista országok, így Magyarország között lévő függőségi viszony megszüntetésére is megvolt az elképzelése, melyről több barát, ismerős is említést tett vallomásában. Bauer elképzelése szerint, a kisebb szocialista országoknak, Magyarországnak, Lengyelországnak, Csehszlovákiának és Romániának össze kellene fognia, és létre kellene hozni a „Duna-menti országok szövetségét”, vagy egy másik megfogalmazás szerint a „Közép-Európai-i független Európát”, ahol nincsenek szovjet csapatok. A koncepció szerint amennyiben a szövetség létrejötte után nem történne meg a szovjet csapatok kivonása, akkor a szövetségre lépő országok harccal kényszerítenék Szovjetuniót ennek megtételére. A tanúvallomások egyike szerint Bauer szerint „a szövetéségnek az alapja minden országon belül a fiatalság lehet csak, mert az idősebbek politikai nézetei »erősen befolyásolva vannak a vörösöktől”.

(…)

III. 4. 4. Az első információk Bauer Sándorról

A másnapi, 1969. január 21-i dátummal ellátott rendőrségi jelentés az ezekben olvasható, az ügy szempontjából jelentőséggel bíró bejegyzésekkel foglalkozik. A füzetek egyikében „Ultrabal Hazánkban” című, véleményük szerint másolás vagy diktálás során készült írást fedeztek fel, melynek tartalmát, a jelentést szignáló Benjamin Róbert rendőr százados így összegezte: „Bauer, illetve társai programként állították fel a társadalmi rendszer megdöntését, és helyében az ún. »Ultrabal« általuk elképzelt formáját javasolják bevezetni. (…) Zavarosságukat mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy nem tartják elképzelhetetlennek a nyilas hatalom átvételét. Magyar Nemzeti Kommunista Párt megalakulását, programjának részletes kidolgozását, s e mellett természetesen a követeléseket is tartalmazzák. Ezek közül a legfontosabb – ami világosan mutatja elképzeléseik zavarosságát – „az orosz csapatok hagyják el az ország egész területét, magyar-szovjet munkás-paraszt testvériség” a KGST bukik stb. (…) A tanulmányból, ill. az ott felfektetett program, főleg az albán vonalat reprezentálja, s támadja a szocialista országok együttműködését, teljes mértékben a kínai vonal. (…) Rádió hallgatására konkrét utalások nincsenek, azonban pld. a „programterveit” stílusa, hangja arra utal, hogy az Albán rádió magyar-nyelvű adásait rendszeresen hallgatja.”

(…)

4. 9. 5. Főbb kérdések és a politikai rendőrség ténykedése Bauer halála után

Bauer 1969. január 23-án bekövetkezett halála nem jelentette az ügy lezárását, sőt, a nyomozás csaknem két hónapig tovább folyt.

A rendőrhatóság 1969. január 30-án kelt jelentésében rögzítette, hogy a nyomozás során eddig összegyűjtött adatok bűncselekmény megtörténtére utalnak. A szerintük megvalósult bűncselekményt azonban konkrétan nem nevezik meg. Meghatározták viszont azon kérdéseket, amelyeket a nyomozás további részében tisztázni kellett. Ezek a következők:

• „Január 20-án a Múzeum kertben az eseménynél jelen volt tanúvallomások szerint egy kb. 40 éves férfi, aki passzívan és közömbösen viselkedett, az intézkedő rendőr felszólításának nem tett eleget, nem igazolta magát. A határőr által készített fényképen egy kb 20-22 éves fiatal volt a helyszínen, aki szintén közömbösen viselkedett.

• VIII. ker.-i Rendőrkapitányság hálózati jelentése szerint az eseménynél jelen volt egy olasz újságíró.

• Egyoldalú adat szerint, amikor a célszemélyt a kórházba szállította a mentő, azt egy CK. Vagy DT. rendszámú kocsi követte.

• 20-án a Központi Katonai Kórház portáján megjelent egy személy, aki Bauert látni akarta és azt megtudni, hogy cseh vagy magyar állampolgár. Ez a személy magát a Külügyminisztérium igazolványával igazolta és elmondta, hogy neki azonnal jelenteni kell Prágában, hogy mi történt és ki a személy. Ígéretet tett, hogy másnap újból visszamegy, azonban nem jelentkezett.

• Bauer 19-én egész napot nagyanyjánál töltötte, aki elmondta, hogy egész nap rendkívül vidám és jókedvű volt, arról beszélt, hogy egy Zsuzsa nevű lányt feleségül vesz, többször kijelentette, hogy szerelmes.”

(…)

4. 9. 7. Mi lett volna, ha Bauer életben marad?

Mi lett volna, ha Bauer Sándor, még ha maradandó sérülésekkel is, de életben marad? Valószínűleg az ő esetében nem elégedtek volna meg a figyelmeztetésben részesítéssel, hanem a bíróság elé került volna a titkosított ügye, s zárt tárgyalás során elmarasztaló ítéletet hoztak volna vele szemben. Az összeesküvés iránti előkészület, mint államellenes bűncselekmény büntetési tétele hat hónaptól öt évig tartó szabadságvesztés volt, így Bauer esetében fennállt akár több éves börtönbüntetés lehetősége is.

A másik lehetséges intézkedésnek a kényszergyógykezelés elrendelése tűnik. (…)

 

(Szemelvények Istenes Mónika, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem történész hallgatója, Bauer Sándorról írt szakdolgozatából. Témavezető: Dr. M. Kiss Sándor egyetemi tanár. Piliscsaba, 2010 április.)