56-os Emlékezések

59. évforduló

A Magyar Politikai Foglyok Országos Szövetsége 2015. október 14-én, délelőtt 10 órai kezdettel tartotta megemlékező ünnepségét az 1956-os Forradalom és Szabadságharc 59. évfordulójának tiszteletére.

Lengyel János országos POFOSZ Elnök ünnepi beszéde mellett Balogh Ferenc és
Arany Tibor is visszaemlékezett az 59 évvel ezelőtt történtekre.

„Tisztelt Bajtársnők, Bajtársak,!

Köszöntelek Benneteket, az 1956-os Forradalom és Szabadságharc 59. évfordulója alkalmából megrendezett ünnepségünkön.

A huszadik században csak rövid időszakra adatott meg a magyar népnek, hogy szabadságban éljen. A mi életünkben ez a rövid pillanat, az 1956-os Forradalom 12 napja volt.

Ezzel a magyar nép egy rövid időre kiemelkedett a rab nemzetek közül. Ez a forradalom bevilágította a huszadik századot.

A magyarság erkölcsi példát mutatott a világnak. 1956 októberére visszaadta a magyar nép méltóságát, ha csak rövid időre „12 napra”, de kiragadtuk a hatalom kezéből a szabadságunkat.

1956 októberében kiderült, hogy a munkások és parasztok nevében; de ellenükbe létrehozott kommunista rendszer nem tűri a kritikát és nem képes önvizsgálatra.

A kritikát még azoktól sem fogadja el, akiket „képvisel”. 1956-ban a rendszerrel szemben fellépő népi mozgalom, forradalommá szerveződött. A forradalom egyesítette azokat, akik sose hittek a rendszer ígéreteiben és azokat, akik korábban tevékeny részesei voltak a nemesnek hitt célok erőszakos megvalósításában.

De, a szovjetrendszer nem a szabadságot, hanem a hatalmi önkényt és függetlenség helyett a katonai megszállást hozta el nekünk.

Az 1956-os forradalom azért volt nagyszerű, mert nem csupán egy önkényuralmi kormány ellen lázadt fel, hanem egy egész hazug világrend ellen.

Igaz, a forradalmunkat leverték, de éppen a lázadás vérbe fojtása mutatta meg, hogy tankokon nem lehet szabadságot hozni.

Sajnos az aránytalanul nagy túlerővel szemben a hősi szabadságharc elbukott.

A harcban több ezer magyar szabadságharcos esett el és kb. 250 ezer ember hagyta el az országot. Majd 1957. januárjában a forradalom résztvevőit tömegesen börtönözték be.

Majd sokukat kivégezték. (kb. 400 ember.)

A Forradalom leverését követő évtizedekben a forradalomról beszélni tilos volt.

A forradalmat „ellenforradalomnak” bélyegezték.

Jeles nap és nemzeti ünnep 1989 óta lett október 23-a. Azóta nyugszanak méltó helyen kivégzett társaink.

Mi, akik még élünk, évente újra és újra felkeressük a Rákoskeresztúri temetőben nyugvó társaink sírjait és tisztelettel adózunk előttük.

A sok fiatal 20 és 30 éves, életük delén lévő kivégzett bajtársak előtt.

Emlékhelyeink a Műszaki Egyetemnél lévő 56-os emlékmű és a Rákoskeresztúron lévő temető elrejtett szegletében található „kereszterdő”, ahol méltó helyen nyugszanak kivégzett társaink.

Reméljük, ha mi már nem leszünk a hálás utókor, akkor sem felejti el a 1956-os forradalom és szabadságharc bátor hőseit.

Lengyel János

A POFOSZ Elnöke”

Ünnepi műsorunk színvonalát Baranyi László érdemes színművész, valamint –
Kalla Kamilla (a Pál Apostol Katolikus Általános Iskola és Gimnázium 5. osztályos),
és Szűcs Attila a (Szerb Antal Gimnázium 12. osztályos) tanulók is emelték.

Sor került az idei év POFOSZ kitüntetések átadására is. Sajnos nagyon sok tagtársunk nem tudott eljönni, így a megyei illetve a kerületi elnökök továbbítják a kitüntetéseket.

POFOSZ Arany Érdemkereszt:

SZATMÁRY KRISTÓF, országgyűlési képviselő

FONTI KRISZTINA – XII. kerületi alpolgármester-asszony

JUHÁSZNÉ PATKÓS EDIT – Mezőtúri Teleki Blanka Gimnázium Címzetes Igazgatója

Forradalom Világító Lángja – HOFMANN PÁL

KARSAY FERENC - országgyűlési képviselő

Baranya megye:

Hűségért Emlékérem – HUBERT FERENC

Bács-Kiskun megye:

Hűségért Emlékérem – MÓZER GÁSPÁR

ZSIKLA FERENC

ANDRÁS ISTVÁN

ZSIKLA ISTVÁN

KURUCZ GYÖRGY

BANYÁRI PÁL

PURUCZKI PÉTER

HIRSCH IMRE

KOCSENDA ANTAL

Hajdú-Bihar megye:

Hűségért Emlékérem – KONDORNÉ FANTA MÁRIA

Heves megye:

Hűségért Emlékérem – TÁRKÁNYI LÁSZLÓ

NÁNÁSI ISTVÁN

Komárom-Esztergom:

Forradalom Világító Lángja – PAUL ZOLTÁNNÉ

ÖZV. MARTIN ISTVÁNNÉ

VALOVICS LÁSZLÓ

Nógrád megye:

Forradalom Világító Lángja – PÁDÁR ZOLTÁNNÉ

Hűségért Emlékérem DR. VÁRKONYI JÓZSEFNÉ

MÁRTON IMRÉNÉ

PISTYÚR JÓZSEF

POFOSZ Arany Érdemkereszt – DR. LÁSZLÓ MÁRIA

IFJ. SZABÓ SÁNDOR

SKUCZI NÁNDOR

Pest megye:

Forradalom Világító Lángja: DR. KOVÁTS TIBORNÉ

CSILLAG MIKLÓS

Hűségért Emlékérem: - OSZACZKY SÁNDOR

Tolna megye:

POFOSZ Arany Érdemkereszt: ÁCS REZSŐ

Zala megye:

Forradalom Világító Lángja: - KISS BÓDOG ZOLTÁN

VARGA ZOLTÁN

ELMONT GERGELY

Hűségért Emlékérem TATÁR LAJOS

DR KOCSIS LAJOSNÉ

JÓZSEF JÁNOS

JÁKI JENŐ

BUDAPEST:

VII. ker.

Forradalom Világító Lángja: AGÓCS LÁSZLÓ

IX. ker.

Hűségért Emlékérem: SKRILECZ GYŐZŐNÉ

VASS JÓZSEF

KURILLA MIKLÓS

JUHÁSZ CSABA

XIII.

Hűségért Emlékérem: - MILE LAJOS

XIV.

POFOSZ Arany Érdemkereszt: - SZÉCSI ISTVÁNNÉ

XXII.

Hűségért Emlékérem: ALBERT ÉVA

POFOSZ Arany Érdemkereszt: SEBES GÁBOR

Ezután az újonnan belépő Bajtársak és Bajtársnők vehették át ünnepélyes keretek között a POFOSZ igazolványukat.

Végül egy állófogadás keretin belül egymás között emlékeztek vissza Bajtársaink és Bajtársnőink a Forradalom és Szabadságharc szép napjaira.

Köszönjük mindazoknak, akik részt vettek ünnepségünkön.

Budapest, 2015. október

POFOSZ Elnöksége

Visszaemlékezés 59 évforduló (PDF)

„Szent László városában

Nagyváradon is volt ’56”

Nagyváradi ötvenhatosok emlékjele

Összesen 550 év börtönre ítélték 1961-ben azt az 58 nagyváradi magyar diákot és tanárt,
akiket mintegy 400 kihallgatott személy közül emeltek ki az 56-os forradalom erdélyi megtorlásaként.
Meghurcoltatásukra Nagyváradon emlékművel emlékeztek a hétvégén.

Az 1961-ben börtönbüntetésre ítélt partiumi ötvenhatosok egy csoportja a nagyváradi emlékműnél

Az 1956-os magyar forradalmat és szabadságharcot követő erdélyi megtorlásokból a nagyváradi Szekuritáté és a kommunista bíróság is „derekasan” kivette a részét: 1961 őszén 58 személyt ítéltek el összesen 550 év börtönre. Nagyváradon az egykori premontrei főgimnáziumban tanuló 13–16 éves diákok 1956. október 25-én megalakították a Szabadságra Vágyó Ifjak Szervezetét. A román államvédelmi hatóság nagy erőkkel fogott hozzá a szervezkedés legapróbb részleteinek a felderítésére: mintegy négyszáz diákot, tanárt és szülőt hurcolt meg, de végül „csak” 58 személyt ítélt el hosszú börtönévekre. Rájuk emlékeztek 2015. szeptember 20-án a nagyváradi 56-os emlékparkban. A Deák Árpád szobrászművész által készített emlékmű mind az 58 elítélt nevét tartalmazza.
Az ünnepséget megnyitó vasárnap délelőtti istentisztelet keretében idézték fel a jó hatvan évvel ezelőtt történteket. Tőkés László EP-képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke köszöntőbeszédében emlékeztetett: Magyarországon a forradalmat torolták meg, Romániában nem is volt forradalom 1956-ban, mégis megtorolták! A magyar 56-tal való romániai szolidaritás durva megbüntetésével a kommunista rezsim azt célozta, hogy megfélemlítse az erdélyi magyarságot és mindenkit, aki a szabadságról egyáltalán álmodozni mert. „A múltba nézés azt is megköveteli, hogy felleltározzuk: mivel rendelkeztünk a trianoni sorscsapás előtt, illetve után, mit vettek el tőlünk a diktatúrák, mit sikerült visszaszereznünk, visszaépítenünk. Vannak eredményeink, de nem lehetünk elégedettek, ráadásul az európai és világpolitikai fejlemények is aggodalomra adnak okot. Hitünk és nemzetünk hőseinek szabadságszeretete, bizonyságtétele, bátorsága, kitartása és kiállása, tettrekészsége és elszántsága kell lebegjen szemünk előtt kétségeink közepette” – mondotta Tőkés László.
Tófalvi Zoltán marosvásárhelyi közíró, az erdélyi ’56 kutatója és történésze maga is kiemelte: a forradalom leverését követő romániai perek kimondottan azt szolgálták, hogy a nacionalista diktatúra szétverje, felszámolja, ellehetetlenítse a magyar intézményeket, szervezeteket, közösségeket. A történelmi magyar egyházak mellett a román értelmiséget is megérintette a megtorlás jeges szele. Felsorolta a legdrasztikusabb eseteket, emlékeztetve: a brassói központú Erdélyi Magyar Ifjak Szövetsége után a nagyváradi SZVISZ volt a legnagyobb szervezkedés, amely 1956 után is próbált országos hálózattá terebélyesedni. Ezeket a rezsim titkosszolgálata fokozatosan göngyölítette fel, hogy aztán „a népi demokratikus rendszer megdöntése és Erdély visszacsatolása egy burzsoá Magyarországhoz” vádjával 1960 októberében – a diákok nagykorúvá válásával – megkezdje letartóztatásukat. Az egy év múlva meghozott ítéletekben 3-tól 25 évig tartó, börtönben letöltendő kényszermunkára ítélte a katonai törvényszék a SZVISZ-perben szereplőket, köztük két olyan ismert magyartanárt is, akik nem is tudtak tanítványaik szervezkedéséről. Az elítéltek megjárták a poklok poklát, az 1964-es amnesztiával szabadulhattak végül. Tófalvi Zoltán azt is elmondta: tíz vaskos kötetben tervezi megjelentetni a romániai ’56 dokumentumait, ezek közül öt már meg is jelent.
Pálfi József váradréti lelkipásztor az emlékműállítás előzményeiről is beszélt. Amikor a kezdeményező, az érmihályfalvi Török László megkereste azzal, hogy emlékjelet kívánnak állítani az egykori ifjaknak, természetesnek vette, hogy az egyházközség melléjük áll, már csak azért is, mert mintha kikopott volna a köztudatból, hogy „Nagyváradon is volt ’56”

http://erdelyinaplo.ro
http://erdely.ma/kozeletunk.php?id=192962

2015. szeptember 16-án Szervezetünk néhány tagja részt vett az 1956-os Öröksége Alapítvány által szervezett kiránduláson. Ez alkalommal a Váci Börtönt és Fegyházat tekintettük meg, melynek legmegrázóbb része az úgynevezett Doberdó, ahol az 1956-os Forradalmat és Szabadságharcot követően számtalan Bajtársunknak kellett átélnie a kommunista diktatúra borzalmait.
Az odafelé vezető úton Bajtársak emlékeztek vissza az ott eltöltött évekre, majd az Özvegyek is megosztották emlékeiket az utasokkal.
Örömünkre szolgált, hogy a kiránduláson a budapesti Szent István király zeneiskola, ill. a Pázmány Péter katolikus Egyetem tanulói is képviseltették magukat.
Köszönjük a nagyszerű szervezést és megívhást az 1956 Örökség Alapítvány megbízott Elnök asszonyának, D. Szűcs Lászlónénak, akinek férje szintén egykori börtönlakó volt.

Egy vesszőt el lehet törni, de többet egyszerre nem...

Emlékezés a forradalomra Újpesten

Emlékezett a POFOSZ a Megyeri Temetőben

Megemlékezést tartott a Megyeri Temetőben, 2012. október 25-én délelőtt, a Politikai Foglyok Országos Szövetsége Újpesti Szervezete. A ravatalozó falán lévő emléktáblánál elhelyezték a kegyelet virágait, koszorúit a szervezet és az önkormányzat képviselői.
Egy vesszőt el lehet törni, de többet egyszerre nem.